Egy zsír zsúr:)

Mindig csak jártatom a számat, hogy nem kell a gyerekeknek méregdrága, csillivilli játék, mert a kartondoboz meg a műanyag palack bőven alkalmas bármire:)
Ezt bizonyítandó bemutatom mit alkottunk Marci 5. szülinapi zsúrjára.

Hosszas tanakodás, és állandó csapongás után megállapodtunk a lovagi mulatság témakörénél, már ami a bulit illeti. Marci fantáziájában megszülettek még olyanok, mint kalózos- versenybiciklis- focis- foma1-es...stb., stb. jól és kevésbé jól megvalósítható ötletek is, de végül annyira jó érveket sikerült felhoznom a lovagvár mellett, hogy belement az én koncepciómba:)

Első lépés a meghívók tervezése volt, Marci választotta ki ezt a kis képet, amire Férj nagyszerűen bephotoshoppolta a gyerek fejét. A szöveget én írtam, és már mehetett is mind a 9 ovisnak a boríték.

Kicsi lovagom:)

még a végleges forma előtt....

egy egész este vagdosgattam:)

Adott volt az emeletes ágy, amit könnyen várrá lehet alakítani, némi kartondoboz felhasználásával. Férj be is gyűjtött utcán heverő dobozokat, és nekiállt a tervezésnek, majd kivitelezésnek. A festésre már nem nagyon maradt ideje, pedig eredeti tervei szerint minden kőkocka alaposan ki lett volna dolgozva.... Azért így is dicséretest kapott a házi feladatára:)

a kék anyagot az ablakkal turkálóban találtam

Férj kartonkardokat is gyártott teljesen önszorgalomból, amiket végezetül lefújt arany és ezüst sprayfestékekkel. Nem mondom hogy mind túlélte a bulit, de meglepő módon egész rendesen betartották a srácok azt az alapszabályt, hogy a karddal csak a másik kardjára lehet ütni....:) Azért így is kétszer befenyegettem őket, hogy elrakom a kardokat:PPP Érdekes, mert erre azonnal minden problémájuk megoldódott:)))))

a lovagjelmezből csak egy készült el időre, az az ünnepelté lett

A kislányok részére kölcsönkaptunk 5 királylány és tündér jelmezt (az oviból), amit nagyon édesen egész délután hordtak, és cserélgették, és történeteket találtak ki hozzájuk:) Nagyon helyesek voltak!!! A Rossmannból beszerzett papírkorona sem került le a fejükről, sőt néha a 7 korona is kevésnek bizonyult, mikor kitalálták, hogy csak az mehet fel a várba, akin látható korona van... Mert persze volt láthatatlan is!!!

tündérhercegkisasszony-ruhatár:)

így vártuk a vendégeket

Apróság, de továbbvittem a témát a terítékre is, így megkülönböztetésül a fiúknak egy pajzsra, a lányoknak koronára rajzoltam fel a jeleit, amik a szívószálra húzva jelölték a poharaikat.

A tortát egészben elfelejtettem lefotózni a nagy hajtásban, de az alap egy sima csokitorta volt, aminek a tetejére ezt a lovagos marcipándíszt készítettem.
Egy rúd fehér marcipánt nyújtottam ki, beirdaltam, barna ételfestékkel lekentem, és már állhatott is bele a kis lovag, kezébe applikált gyertyával... A gyerekek nagyon értékelték, pedig csak egy kis apróság volt:)

képzeljétek alá a tortát...:)

Azt hiszem elmondhatom, hogy minden jól sikerült, és szinte csont nélkül vettük az első zsúrunkat. Másnap az egyik kislány reggel odaszaladt hozzám, hogy elújságolja már elkészítette otthon a meghívót a következő "kis vendégségre kirándulással együtt". De mielőtt elkezdhettem volna örömködni, kiderült az is nálunk lesz:)))) Végül is sebaj, a díszek még fent vannak.....:P

Egy álom kipipálva!

Az álom-listámon előkelő helyen szerepelt egy kínai vagy japán selyemparaván, festve vagy hímezve, mindegy. Persze legjobban az eredeti, antik darabok tetszettek, meg a külföldi lakberendezős újságokban a kúriákban, vagy méregdrága polgári otthonokban bemutatott darabok. Ilyenkor csak sóhajtoztam, hogy bárcsak-bárcsak.... (emlékeztek Coco Chanel paravános szalonjára? hahhhhh......)

Tulajdonképpen nem is tudom miért kezdtem el nézegetni az Ebay-en a paravánokat, de tény, hogy folyamatosan követem a kristálycsillárok, szecessziós ólomüvegablakok és bontott kandallók sorsát is, hát a paraván ebből a sorból igazán nem lógott ki:)))
Persze 9.000-18.000 euró kicsit sok nekünk egy antik darabért, de mit tegyek, ha nekem ezek tetszenek??? Ám csoda történt, és egyszer felkerült egy igen kopott, szakadtas, ám csodaszép hímzett selyemparaván. 1 eurós induló árral... Volt rajta minden, amitől megdobban a szívem: gémek, juharfa, krizantém!!!! Kézzel hímezve, több, mint 100 éve....
És igen, sikerült, 37 euróért a miénk lett!!!!!! Csakis azért történhetett meg, mert külföldön nagyon nehéz, és még annál is drágább felújíttatni, rendbe hozatni antik dolgokat. Nekem viszont volt tervem, és miután megérkezett a csomag, fel is vettem a kapcsolatot a helyi múzeum textilesével. Szerencsém volt, mert mint kiderült a hölgy nemzetközileg elismert textilrestaurátor, és 45.000,- Ft.-ért elvállalta a tényleg megviselt paraván felújítását.
A selyem és a hátlapként szolgáló textil között korabeli újságpapírból volt bélés készítve, amit a restaurálás után megkaptunk, hogy ki tudjuk deríteni a paraván pontos korát és származását. Ezzel sajnos még nem jutottunk sokra, úgyhogy szóljatok ha van keleti nyelvekben járatos ismerősötök!

A négy részből kettő egy tapétaajtóba lesz beleépítve, ami a nappaliból vezet át a dolgozóba. Mivel a nappalinak kevés falfelülete van, a dolgozó ajtaját mindenképp el szeretném rejteni, ez a paravánrészlet pedig tökéletesen alkalmas lesz rá. Természetesen egy átlátszó plexi fog a selyem elé kerülni, hogy védje a portól és sérüléstől. A másik két rész pedig a falra kerül selyemképként, szintén üveggel vagy plexivel védve a por ellen.

ez a kettő kerül a falra

a teljes egész, bár most nincs sorrendben:)

A gémek kerülnek az ajtóba

sajnos a képeim nem adják vissza, hogy milyen fantasztikusan aranyló színei vannak a juharnak, és a növények árnyalatai sem jönnek ki, amik az ezüstből az aranyba hajlanak, néhol egy-egy élénkebb pirosas színnel....

gyönyörűség....:D

Hát így teljesült be egy álom az én kis listámról:)))

Az én tököm:)

Kicsit késve, de megmutatom milyen lett, és hogyan készült a mi őszi dekorációnk:)
Persze tököt faragni kell, mert az jó móka, szeretik a gyerekek,és tényleg nagyon jól mutat nappal és este is az ajtónk előtt. Szóval meg is vettem a szép tököket egy kedves nénitől a szomszéd ház kapujában, 150,- Ft.-ért darabját.
Aztán mielőtt nekiálltunk volna, rátaláltam erre a képre Andi oldalán.

Ugye milyen gyönyörű???!
Így megállapodtam a gyerekekkel, hogy egy tök lesz az övék, egy pedig anyáé, hogy kiélhessem művészi hajlamaimat....:P

A hagyományos tökfej hamar elkészült, puha és zsenge volt még a tök, könnyen boldogultunk vele. Én vagdostam, Marci kapargatta a belsejét, Lili pedig széthordta a kiszedett belét..... Ja, és Férj lelkesen fényképezett!

Az én tököm már nagyobb előkészületeket igényelt. Szerszámokat, fúrófejeket kellett kipróbálni, majd a gyerekeket ágyba fektetni, hogy ne zavarják a koncentrációt:)
Egy elektromos csiszolóval, és egy fúróval dolgoztam, miután alulról meglékeltem és kikapartam a tök belsejét. A tollal megrajzolt mintát először a csiszolófejjel kivéstem körben, majd 2 különböző méretű fúrófejjel kipöttyöztem a "bogyók" helyét.

Legvégül a tök száránál fúrtunk néhány szellőzőnyílást, hogy a gyertya fél perc után ne aludjon el.
A kész mű ilyen lett:

Nem mondanám, hogy nehéz vagy bonyolult lett volna, de egy este azért elment rá:) Szórakozásnak is remek volt, a végeredmény pedig igazán tetszetős:) Próbáljátok ki Ti is!

Másnap már így díszelgett a bejáratunk: