http://kincses-lak.blogspot.hu/

2011. december 5., hétfő

Adventi dekor 1. rész

Csak néhány képet hoztam az idei ünnepi dekorációról, amik házilag készültek. A korcsolyacipős ajtódísz és a kandallópárkány dekorja még várat magára, de karácsonyig talán elkészül:)))

Anyuék bejárata mécsessel és Mikulással:

A kopogtató dísze:

Az ablakok szalagos-masnis tobozdíszeket kaptak:

Adventi koszorú:


2011. november 15., kedd

Egy zsír zsúr:)

Mindig csak jártatom a számat, hogy nem kell a gyerekeknek méregdrága, csillivilli játék, mert a kartondoboz meg a műanyag palack bőven alkalmas bármire:)
Ezt bizonyítandó bemutatom mit alkottunk Marci 5. szülinapi zsúrjára.

Hosszas tanakodás, és állandó csapongás után megállapodtunk a lovagi mulatság témakörénél, már ami a bulit illeti. Marci fantáziájában megszülettek még olyanok, mint kalózos- versenybiciklis- focis- foma1-es...stb., stb. jól és kevésbé jól megvalósítható ötletek is, de végül annyira jó érveket sikerült felhoznom a lovagvár mellett, hogy belement az én koncepciómba:)

Első lépés a meghívók tervezése volt, Marci választotta ki ezt a kis képet, amire Férj nagyszerűen bephotoshoppolta a gyerek fejét. A szöveget én írtam, és már mehetett is mind a 9 ovisnak a boríték.
Kicsi lovagom:)
még a végleges forma előtt....
egy egész este vagdosgattam:)

Adott volt az emeletes ágy, amit könnyen várrá lehet alakítani, némi kartondoboz felhasználásával. Férj be is gyűjtött utcán heverő dobozokat, és nekiállt a tervezésnek, majd kivitelezésnek. A festésre már nem nagyon maradt ideje, pedig eredeti tervei szerint minden kőkocka alaposan ki lett volna dolgozva.... Azért így is dicséretest kapott a házi feladatára:)
a kék anyagot az ablakkal turkálóban találtam




Férj kartonkardokat is gyártott teljesen önszorgalomból, amiket végezetül lefújt arany és ezüst sprayfestékekkel. Nem mondom hogy mind túlélte a bulit, de meglepő módon egész rendesen betartották a srácok azt az alapszabályt, hogy a karddal csak a másik kardjára lehet ütni....:) Azért így is kétszer befenyegettem őket, hogy elrakom a kardokat:PPP Érdekes, mert erre azonnal minden problémájuk megoldódott:)))))
a lovagjelmezből csak egy készült el időre, az az ünnepelté lett

A kislányok részére kölcsönkaptunk 5 királylány és tündér jelmezt (az oviból), amit nagyon édesen egész délután hordtak, és cserélgették, és történeteket találtak ki hozzájuk:) Nagyon helyesek voltak!!! A Rossmannból beszerzett papírkorona sem került le a fejükről, sőt néha a 7 korona is kevésnek bizonyult, mikor kitalálták, hogy csak az mehet fel a várba, akin látható korona van... Mert persze volt láthatatlan is!!!
tündérhercegkisasszony-ruhatár:)

így vártuk a vendégeket

Apróság, de továbbvittem a témát a terítékre is, így megkülönböztetésül a fiúknak egy pajzsra, a lányoknak koronára rajzoltam fel a jeleit, amik a szívószálra húzva jelölték a poharaikat.


A tortát egészben elfelejtettem lefotózni a nagy hajtásban, de az alap egy sima csokitorta volt, aminek a tetejére ezt a lovagos marcipándíszt készítettem.
Egy rúd fehér marcipánt nyújtottam ki, beirdaltam, barna ételfestékkel lekentem, és már állhatott is bele a kis lovag, kezébe applikált gyertyával... A gyerekek nagyon értékelték, pedig csak egy kis apróság volt:)


képzeljétek alá a tortát...:)

Azt hiszem elmondhatom, hogy minden jól sikerült, és szinte csont nélkül vettük az első zsúrunkat. Másnap az egyik kislány reggel odaszaladt hozzám, hogy elújságolja már elkészítette otthon a meghívót a következő "kis vendégségre kirándulással együtt". De mielőtt elkezdhettem volna örömködni, kiderült az is nálunk lesz:)))) Végül is sebaj, a díszek még fent vannak.....:P

2011. november 5., szombat

Egy álom kipipálva!

Az álom-listámon előkelő helyen szerepelt egy kínai vagy japán selyemparaván, festve vagy hímezve, mindegy. Persze legjobban az eredeti, antik darabok tetszettek, meg a külföldi lakberendezős újságokban a kúriákban, vagy méregdrága polgári otthonokban bemutatott darabok. Ilyenkor csak sóhajtoztam, hogy bárcsak-bárcsak.... (emlékeztek Coco Chanel paravános szalonjára? hahhhhh......)

Tulajdonképpen nem is tudom miért kezdtem el nézegetni az Ebay-en a paravánokat, de tény, hogy folyamatosan követem a kristálycsillárok, szecessziós ólomüvegablakok és bontott kandallók sorsát is, hát a paraván ebből a sorból igazán nem lógott ki:)))
Persze 9.000-18.000 euró kicsit sok nekünk egy antik darabért, de mit tegyek, ha nekem ezek tetszenek??? Ám csoda történt, és egyszer felkerült egy igen kopott, szakadtas, ám csodaszép hímzett selyemparaván. 1 eurós induló árral... Volt rajta minden, amitől megdobban a szívem: gémek, juharfa, krizantém!!!! Kézzel hímezve, több, mint 100 éve....
És igen, sikerült, 37 euróért a miénk lett!!!!!! Csakis azért történhetett meg, mert külföldön nagyon nehéz, és még annál is drágább felújíttatni, rendbe hozatni antik dolgokat. Nekem viszont volt tervem, és miután megérkezett a csomag, fel is vettem a kapcsolatot a helyi múzeum textilesével. Szerencsém volt, mert mint kiderült a hölgy nemzetközileg elismert textilrestaurátor, és 45.000,- Ft.-ért elvállalta a tényleg megviselt paraván felújítását.
A selyem és a hátlapként szolgáló textil között korabeli újságpapírból volt bélés készítve, amit a restaurálás után megkaptunk, hogy ki tudjuk deríteni a paraván pontos korát és származását. Ezzel sajnos még nem jutottunk sokra, úgyhogy szóljatok ha van keleti nyelvekben járatos ismerősötök!

A négy részből kettő egy tapétaajtóba lesz beleépítve, ami a nappaliból vezet át a dolgozóba. Mivel a nappalinak kevés falfelülete van, a dolgozó ajtaját mindenképp el szeretném rejteni, ez a paravánrészlet pedig tökéletesen alkalmas lesz rá. Természetesen egy átlátszó plexi fog a selyem elé kerülni, hogy védje a portól és sérüléstől. A másik két rész pedig a falra kerül selyemképként, szintén üveggel vagy plexivel védve a por ellen.
ez a kettő kerül a falra

a teljes egész, bár most nincs sorrendben:)

A gémek kerülnek az ajtóba

sajnos a képeim nem adják vissza, hogy milyen fantasztikusan aranyló színei vannak a juharnak, és a növények árnyalatai sem jönnek ki, amik az ezüstből az aranyba hajlanak, néhol egy-egy élénkebb pirosas színnel....

gyönyörűség....:D


Hát így teljesült be egy álom az én kis listámról:)))

Az én tököm:)

Kicsit késve, de megmutatom milyen lett, és hogyan készült a mi őszi dekorációnk:)
Persze tököt faragni kell, mert az jó móka, szeretik a gyerekek,és tényleg nagyon jól mutat nappal és este is az ajtónk előtt. Szóval meg is vettem a szép tököket egy kedves nénitől a szomszéd ház kapujában, 150,- Ft.-ért darabját.
Aztán mielőtt nekiálltunk volna, rátaláltam erre a képre Andi oldalán.
Ugye milyen gyönyörű???!
Így megállapodtam a gyerekekkel, hogy egy tök lesz az övék, egy pedig anyáé, hogy kiélhessem művészi hajlamaimat....:P

A hagyományos tökfej hamar elkészült, puha és zsenge volt még a tök, könnyen boldogultunk vele. Én vagdostam, Marci kapargatta a belsejét, Lili pedig széthordta a kiszedett belét..... Ja, és Férj lelkesen fényképezett!


Az én tököm már nagyobb előkészületeket igényelt. Szerszámokat, fúrófejeket kellett kipróbálni, majd a gyerekeket ágyba fektetni, hogy ne zavarják a koncentrációt:)
Egy elektromos csiszolóval, és egy fúróval dolgoztam, miután alulról meglékeltem és kikapartam a tök belsejét. A tollal megrajzolt mintát először a csiszolófejjel kivéstem körben, majd 2 különböző méretű fúrófejjel kipöttyöztem a "bogyók" helyét.


Legvégül a tök száránál fúrtunk néhány szellőzőnyílást, hogy a gyertya fél perc után ne aludjon el.
A kész mű ilyen lett:



Nem mondanám, hogy nehéz vagy bonyolult lett volna, de egy este azért elment rá:) Szórakozásnak is remek volt, a végeredmény pedig igazán tetszetős:) Próbáljátok ki Ti is!

Másnap már így díszelgett a bejáratunk:

2011. október 12., szerda

Az üvegbe zárt nyár, azaz az isteni rote grütze

Hol és mikor ettünk először ilyen lekvár és a zselé közötti állagú, darabos, csupagyümölcs öntetet először? Már nem emlékszem, de biztos, hogy Németországban, a grütze hazájában...
Aztán persze gyorsan rákaptunk, mikor néhány évig kint éltünk, elképzelhetetlen volt, hogy ne legyen belőle a hűtőben. Hazaköltözve tényleg ez volt az egyetlen, ami hiányzott, mert sehol nem találtunk az itthoni üzletekben. Kint akár a legutolsó Aldiban is van ilyen a hűtőpultban a joghurtok mellett, sokszor nem csak piros, de zöld és sárga változatban is. A szín a felhasznált gyümölcsök szerint alakul, én szeretem a zöld kivis-almás-piszkéset, és a sárga mangós-barackos-papayásat is. Nem vagyok válogatós:)

Idén nyáron, a nagy meggyszezonban Férj végre rászánta magát, hogy belevágjon a grütze-készítésbe. Szerencsére anyósom kertjében minden hozzávaló megterem, így feltankoltunk meggyel, eperrel, ribizlivel, málnával. (ezek között volt már, ami fagyasztott volt, lévén sajna nem egy időben teremnek). Az első kísérlet fantasztikusan sikerült, és rákaptunk a házi grützére:P Persze sűrűn kell utángyártani, mert rohamosan fogy, de szerencsére gyorsfagyasztott hozzávalókat mindig lehet kapni.

Lássuk hogyan készül!

Hozzávalók:

500 g meggy
250 g eper
250 g erdei gyümölcs mix (feketeribizli, málna, stb.)
kb. 200 g barna cukor
kb. 50 g növényi keményítő

A gyümölcsöket keménységük szerint sorban egyre rövidebb ideig kell főzni, ezért kezdjük a meggyel.
Főzzük kis lángon addig, amíg levet enged és abban kissé megpuhul. Ezt követően hozzáadjuk az epret, ezt már jóval kevesebb ideig kell főzni, szigorúan kis lángon.

Rövid rotyogás után belekeverhetjük az erdei gyümölcsöt.

Ekkor már hozzáönthetjük a cukrot (ízlés szerint változtatható a mennyisége) és lassú kevergetés mellett fölforraljuk az "anyagot".

Közben hideg gyümölcslében (pl. házi meggyszörp:) vagy vízben elkeverjük a keményítőt és a forrást követően belekeverjük a gyümölcsbe, majd újraforrásig főzzük.



 Ekkor már laza, zselészerű állagot vesz fel a grützénk, azaz készen is van az istenien finom és szerintem egészséges nyalánkság!
Nincs is más dolgunk, mint üvegekbe szedni, miután belenyalakodtunk még melegen...:PPP


Nyáron bourbon vanília fagyival, hűvösebb időben pudinggal esszük, de bevallom én szoktam csak úgy magában is:P
A tapasztalatunk az, hogy a boltival ellentétben (ami pedig mindenféle adalékokat tartalmaz) a házi grütze nem csak teljeséggel ismert alapanyagokból készül, hanem sokkal jobban el is áll a hűtőben penészedés nélkül. Bár nálunk nem sok esélye van megromlani az ilyen fincsiségeknek:)))))

Most éppen a gateau au chocolat-ot öntöttük nyakon vele:)

2011. október 4., kedd

Ha egyszer lesz kamrám.....

Az épülő házban persze lesz kamra. Igaz, hogy a gépészeti helységgel osztozik majd és a konyhával szemközt nyílik a folyosóról, de legalább lesz! Most egy 100 éves bérház leválasztott lakásában, a valamikori kamra helyén van a konyha-étkező, képzelhetitek milyen minőségi váltás lesz beköltözni a házba:)))
Mivel a hely kicsi, csupa polc lesz a berendezés, amit azért szeretnék stílusosan megoldani. Találtam is erre remek példákat, mindjárt mutatom is!

Abszolút kedvenc, a gyönyörű porcelánok, egyforma csatos-üvegek, precíz rend, és a  fehér háttér előtt érvényesülő színek nagyon hatásosak, de félek nincs ilyen készletem edényekből és befőttes üvegekből, amik magukban is ilyen szépen mutatnának. Az ajtón lévő üzenőfal is remek ötlet...
                  



















































































































        
Hófehérke 




















































A tapéta remek ötlet, szép és egységes hátteret ad. Olcsón tehetjük vele különlegessé ezt a pici helységet. És ha ütős a háttér, nem kell hogy olyan pazar legyen a polcokra kerülő doboz/tartóka/üvegcse, nagyobb lehet az összevisszaság.

Visszafogott szürke a legtrendibb mintával:)
Tapéta nélkül, jól megválasztott festékkel is csodát művelhetünk. Bár nekem ez a kék egy kicsit hideg, és a fémmel hűtőkamra hatása van, el kell ismernem hogy látványos! Ráadásul fel sem tűnik, hogy igazán olcsó alapanyagokkal oldották meg a polcozást és tárolást. Ügyes!



Ez a kamra (azon túl, hogy az áhított univerzális konyhagépemet is tartalmazza:P) jó példa rá, hogy maradék tapétával és némi csomagolópapírral is remek összhatást érhetünk el. Sajnos nem mentettem el anno magamnak a forrást, de emlékszem a stációkra, amin bemutatták az átalakulást. A maradék tapétához színben harmonizáló csomagolópapírt vettek, és azzal burkolták a hiányzó részeket. Nem plafonig, csak ameddig szükséges volt.


Igazán igényes, minőségi kialakítás, nem spóroltak a fával és az asztalos munkával. Na ide bármit rakhatnánk, mindig lenyűgöző maradna... A fonott kosárkák is csodásak!

Méregdrága mustársára:)
Nem kamra, viszont jó példája a rendszerezésnek, ami még látványos is! Néhány rendszerezővel, fogassal és tartórúddal átlátható rendet tarthatunk még a zsúfolt helyeken is. Használjuk ki az ajtók belső felületét is, ha kevés a helyünk!


Tuti tapéta, én biztosan belülre (is) raktam volna belőle:P