http://kincses-lak.blogspot.hu/

2011. június 30., csütörtök

Első munkám

Egy lehangoló, jellegtelen pici lakást kellett egy kicsit vonzóbbá tenni az albérletet keresők számára, így jött a lehetőség, hogy nagyon szűk anyagi keretek között (20-30 e. Ft.) felturbózzak egy lakóteret.
A bútorok adottak voltak, és a padlószőnyeg kékje, a konyhafrontok zöldje eléggé megkötötték a kezem. Már csak azért is, mert a szoba egyik falán rést ütöttünk a konyha felé a tágasság, szellősség érzetének növelésére, valamint a konyha természetes megvilágítása érdekben. (természetesen a pénz nagy részét ez el is vitte.)

Végül a zöld árnyalataival való csíkozásnál maradtam, nagyon kicsi kék beütéssel. Sokáig kerestem falmatricát is, de végül az ár és a méretek miatt a mázolást választottam dekornak. A festést Édesapámmal ketten követtük el, és azt kell mondanom jó kis móka volt, még akkor is, ha a nyár legmelegebb napját sikerült hozzá kifognunk. Először mindent kétszer átfestettünk fehérrel, majd a színezőpasztával kikevertem a színeket. Ehhez egy kék és egy sárga, 300 ft-os pasztát használtam, és sok-sok fehéret az alapból. Valamennyi árnyalat ebből készült, így tényleg nagyon olcsón megúsztuk a  nagy felületek hatásos dekorálását.
 A nagy meleg miatt a csíkok gyorsan száradtak, így rohamléptekben haladtunk. Amíg egy-egy szín száradt, a szoba másik falán dolgoztunk, mert azért mindenhova került egy kis szín....
A bárszékekkel sajnos nem vagyok kibékülve, de a tulajdonos ragaszkodott a legeslegolcsóbb verzióhoz, pedig csak tényleg nagyon kicsivel többért már egészen pofásakat lehet kapni....
Az óra a falon is saját gyártmány, a bekerülési költsége 1000 ft. alatt volt, óraszerkezettel együtt.A másik ilyen olcsó, de hatásos megoldás a képkeretek bojtokkal való fellógatása.


Mivel nem tudtuk fiú vagy lány veszi majd ki, megpróbáltam semleges maradni, de azt hiszem azért egy kicsit mégis "boudoiros" lett.....  Döntsétek el Ti!
Azt azért elmondhatom, hogy sikeres lett az arculatváltás, és igazi harc alakult ki a bérlet megszerzéséért.

Csíkok: egyszerű de látványos

Csíkozás itt is, és az egyedi óra
sajnos csak kicsit látszódnak a bojtos képkeretek
legolcsóbb megoldások
minimál fürdő, ehhez nem nyúltam
a közlekedőbe  és a konyhába is kerültek képek...


 Ti laknátok benne?

2011. június 28., kedd

Így készül egy dézsató II.

Az áhított cél!


Miután sikertelenül zárult növényszerző kísérletem, nem, nem adtam fel tervemet, csak más irányt vettem. Kihurcoltam kis családomat a mórahalmi kirakodóvásárba, csak úgy, nézelődni.  Még az sem riasztott vissza, hogy 16 fok lett hirtelen a 32 után, és időnként az eső is eleredt. Óhh, mi az nekünk, még jó is hogy nem izzadunk halálra, és a gyerekek nem kapnak agylágyulást!

Mások is épp így gondolhatták, mert tömegnyomor volt. Először kétségbe estem, mert a sok gagyi kínai piacos árustól nem láttam a lényegi részt, az ócskásokat. De végül meglettek, leghátul, az állatvásár szomszédságában. Igaz, hogy már pakoltak össze, vagy teregették le a holmikat nejlonokkal, de az én szemem így is egyből kiszúrta a tökéletes kis hordót a tavamhoz. Igazából álmodni sem mertem, hogy találok egy pontosan megfelelőt, és tessék, ez volt az egyetlen ilyen portéka a vásárban, és pont rám várt! Remegő hangon kérdeztem az árát. 900 Ft!
 A fejemben tűzijátékok durrantak, és álmélkodtam, hogy hogyan lehet ekkora mákom, miközben visszakérdeztem: Ötszáz? Na jó, legyen 700, de ez az utolsó ára. Úgyhogy az üzlet megköttetett, és nagyon boldog hordótulajdonos lettem.

Sikeremen felbuzdulva kedden el is rohantam egy kertészetbe, ahol potom 1300 forintért beújítottam egy tavirózsát.
Erre két okból kerülhetett sor:
1. már nagyon akartam egy tavirózsát
2. mert ha ott a növény, biztos hamarabb elkészül a tó is.
+ 3. totálisan kiment a fejemből, hogy a tavirózsának tó is kell.......
Így hazaérve sürgetni kezdtem gyanútlan Férjet, hogy ugyan kezdjünk(=kezdjen!) már valamit a hordóval, mert nem nézheti tétlenül, ahogy a méregdrága virág tönkremegy tó hiányában! Mert persze az az ő hibája lesz, no nem is az enyém, aki bevásároltam, de nem gondoskodtam neki megfelelő körülményekről....

Úgyhogy megkezdődött hordóbeeresztő hadműveletünk. Én úgy gondoltam, hogy mindezt nem a lakásban kellene végrehajtanunk, ugyanis unom már a beázásokat, és a fene sem tudja a kádunk, a csempénk, a födém alattunk miket bír, mégsem kellene megreszkírozni egy kisebbfajta égszakadást!
De Férj kitartott elhatározása mellett, hogy a fürdőt használja kísérletünk helyszínéül. Így aztán beemelte a hordót a kádba, és elkezdte forró vízzel felengedni.

Hordó a kádban, forró víz zubog bele. És kifele belőle... De vagy ezer kisebb-nagyobb lukon, mint egy kis szökőkút. Vagy csobogó. Vagy kifordított bundakesztyű.....
Akárhogy is, elkerekedett szemmel álltunk, majd guggoltunk, végül a kád szélére hanyatlottunk. Férj: "Mégis, mire számítottál???!" Hát nem tudom. Semmire. De erre biztosan nem...
De sebaj, majd elmegyek és veszek tófóliát, majd azzal kibélelem. Míg ezen pörgött az agyam, a kis vízköpő hordónk kezdett visszavenni az eresztésből, és lassan de biztosan szűntek meg a kisebb vízsugarakat kibocsátó hézagok. A forró víz és a gőz megtette hatását, és kezdett lassan bedagadni, amitől végül szinte minden csurdogálás megszűnt. Persze órák kellettek hozzá, de láttuk az alagút végét.
Éjszakára is a kádban hagytuk dagadni, gyerekek fürdetése mellékes, mikor a kis tavamról van szó, amibe a hőn áhított virágom kerül...!
Reggelre úgy tűnt, már csak "izzad" a valamikori nagy rések mentén, úgyhogy vizet ki, hordót fel, és kiköltöztettük a loggiára. Most itt tartunk, szerintem mihamarabb vizet kellene bele öntenünk, hogy a klór kiszellőzzön, és végre belekerüljön a virág. Ami nem mellékesen drága barátnőm anyósának tavában kapott ideiglenes menekültszállást, miután kitűnő érzékkel felmértem, hogy simán feldobná a pacskert, mire elkészül a dézsató....
Most arra igyekszem finom női praktikákkal rávenni Férjet, hogy csinálja meg a szerinte szükséges tömítéseket, és mielőtt elvonulunk fürdőzni a strandra (végre a gyerekeket is érje víz, ne csak a hordót) engedjük fel a tavat.

Képen a már nem eresztő bundakesztyű...

2011. június 27., hétfő

Így készül egy dézsató - kezdetek


Minden azzal kezdődött, hogy.....nem is tudom mivel kezdődött. Talán Monet-val. Leginkább innen eredeztethető rajongásom a tavirózsák iránt. Mindenesetre elhatároztam, hogy egyszer lesz tavam és benne egy csomó tavirózsa meg lótusz meg aranyhal (ma már tudom, hogy nem aranyhal kell a kicsi tóba, hanem koi!)
Viszont ez a tó-dolog nagyon távolinak tűnik még ma is, én pedig nem vagyok türelmes típus. Ráadásul a sok kertészeti/kertépítős könyvben, amiket mostanság olvasok, mindenhol felmerült a dézsató ötlete, így eldőlt. Igaz dézsám nem volt, csak egy horpadt vödröm, de megbeszéltem drága barátnőmmel - akinek az anyósánál pöpec kis tó díszeleg sok tavirózsával - hogy együttes erővel kihalászunk egy példányt nekem.
Úgyhogy felpakoltam a gyerekeket és kibicajoztunk hozzájuk. Ott szembesültem Barátnőférj ragyogó gondolatával, hogy inkább gyűjtsünk a közeli holtágból szupijó tavirózsát! Mert az nekem sokkaljobbleszmeglátodugyeigazamvan?! Ok, rendben, egyeztem bele, miután érzékeltem, hogy talán mégsem akarják megbolygatni a kis tavuk békéjét az én őrültségeim miatt, bár az agyam hátsó szegletében ott motoszkált egy érzés, hogy nem lesz ez a kihalászás könnyed gyermeki szórakozás. Nem úgy pici fiam, aki viszont biztos volt benne hogy az lesz, ezért nagy lelkesen csatlakozott a Közösségi Pihenőpark Telepített Védett Növényállományának Ritkítására Szerveződött Felelőtlen Idétlenek csapatához.  
Végigbicikliztük a partot, föl is-le is. De csak vizitök volt, amire én nem-nem, nem ilyet szeretnék sóhajtásokat hallattam csak. Azonban tudtam hogy egyetlen helyen van olyan virág, amit elképzeltem, úgyhogy nagy-nehezen megtalálva letáboroztunk és munkához láttunk. Barátnőférj először ágat vágott egy fáról, hogy a kb. 2 méterre a parttól lebegő növényt elérhesse. Miután ezzel megvolt, az ággal néhány levelet leszakítva egy egész sor olyan gyakorlatot mutatott be, ami a magyar tornász-válogatottnak is dicséretére vált volna. Gyorsan körbepillantottam, hogy a közelben horgászó, és szemüket rólunk egy pillanatra le nem vevő pecások vajon milyen pontszámokat mutatnak fel.... De idővel rájöttünk, hogy így a gyökerét az életben nem tudjuk kihúzni a szerencsétlen növénynek, csak a lebegő levelek sínylik meg a dolgot. Nem volt mit tenni, a rettenthetetlen Férfi bemászott a vízbe. Mondjuk én itt már rég feladtam volna a begyűjtést, de nem, egy férfiember nem hagyja magát ilyen könnyen legyőzni, főleg ha ennyire remek és kidolgozott terve van!
Úgyhogy a következőképp néztünk ki a pecások lankadatlan tekinteteivel övezve: Barátnőférj felgyűrt nadrágszárral áll a vízben, egyik kezében hosszú botja, másik keze hátranyújtva. Én fogom a hátranyújtott kezet, és próbálok ellentartani, hogy a nálam 2szer súlyosabb test ne zuhanjon fejjel a mély vízbe, miközben a botjával hadonászik. Ezalatt pici fiam az addigra összegyűjtött botjaival a fejem körül ugrabugrál, és végül hallgatva az anyai szóra - azonnalüljlemertbelezuhanszavízbe!!!- lehasal, és a botjával csapkodni kezdi a vizet mellettünk, hogy szemünk-szánk tele lesz habzó-hínáros poshadtvízzel... Az eredmény nulla. Zéró. Semmi. Hacsak azt eredménynek nem veszem, hogy a holtág tavirózsaállományát megtizedeltük, leszaggatva a szép leveleket és bimbókat. Barátnőférj szerint nem baj, ráfért egy kis tőfiatalítás!
Ennyi,  így nem került tavirózsa a horpadt vödrömbe, viszont kerültem fel én a Védett Természeti Értékeinket Rongálók Listájára! Szép kis kezdet, nem?
vizitök

szépen elterjedt

a holtág tele vizitökkel

nagyon édes, de nem ilyet szeretnék

2011. június 20., hétfő

Kert kicsiben

A ház a szép kerttel még nagyon a jövő zenéje.
Most még egy belvárosi ház lakásában, egy függőfolyosónyi kerttel gazdálkodhatok, akarom mondani garázdálkodhatok. Ez persze nem szegi kedvem, és grandiózus terveimet igyekszem méretarányosan itt is megvalósítani.

Vasárnap kipakolóvásáron voltunk, és bár ronda egy idő volt, időnként esett is - elriasztva ezzel nem csak a nézelődőket de a kipakolókat is -  azért ezt a hordót sikerült beújítani.



Most pedig tessék találgatni, minek egy rozzant hordó egy belvárosi loggiára?!
Ha sikerül, hamarosan megmutatom!


És már nagyon kíváncsi vagyok mit mutat Lili Zalából,én  hajnalkafuttató "obeliszknek" a legegyszerűbb megoldást választottam: mogyoróágakat fogtam össze. Lassan nyílnak is már rajta a virágok.


2011. június 17., péntek

Ha a kuncsaft nehéz eset....

Eddig alkotói (írói?) válságban voltam, most meg elöntenek a bejegyzésért kiáltó témák. Itt van mindjárt az amatőr és profi lakberendezők vitájából kibomló problémakör (ami Joie blogján robbant ki), a megrendelő és a szolgáltató közti kapcsolat. Aztán az építkezés, felújítás során jelentkező mélypontok ( most épp Nem Art Decornál), és nem utolsó sorban a sok-sok inspiráció, amelyeket mind meg szeretnék mutatni Nektek, hogy Ti is lássátok milyen cél lebeg a szemem előtt...

Kezdjük az elején: mennyire kell alkalmazkodnia egy tervezőnek a megbízó ízléséhez? Vagy inkább a megbízónak kellene olyan tervezőt fogadnia, aki az ő ízlésvilágához közeli tereket tervez, és akkor már nem beleszólnia az alkotói munkába?
Persze az ideális az lenne, ha megbízó és tervező egymásra hangolódva, kéz a kézben tökéletes harmóniában végezné a feladatait, és a végeredmény mindannyiuk szemébe örömkönnyeket csalna. De vajon létezik-e ilyen?

Én most csak az építésztervezővel közös munkáról tudok mesélni, ahol szintén kibukott ez a probléma.
Gyerekkori barátnémat kértük fel a tervezésre, akit emberként nagyon szeretek. A szakmai munkáját nem ismertem, de tudtam, hogy az is sokat számít, hogy ősidők óta ismerjük egymást, így nem kell majd sokat magyaráznom az elképzeléseinket, a hozzáértésében pedig feltétel nélkül megbíztam.
Előre szólt, hogy ez egy többfordulós folyamat, sok egyeztetéssel, változtatással, mire kialakul a végső terv.
Elmondtuk az igényeket és a lehetőségeket, amit ő maximálisan figyelembe is vett, és elkészítette az első tervet, amit már itt is bemutattam (és tetszett is, ugye?). Csakhogy én egyáltalán nem így képzeltem, ezért jött a második terv, sok kis finomítással. Finomítással, mert én nem engedtem a nagyon is határozott elképzeléseimből, és nem fogadtam el az építész szemével sokkal helytállóbb megoldásokat. Úgyhogy bántódás lett a vége, mert szegény úgy érezte, nem hiszek a szaktudásában és a kreativitásában.
Ekkor jöttem rá, hogy ezek a tervezők igencsak alkotó emberek, akik egy-egy megbízás kapcsán önmagukat teszik a projektbe. Viszont ez elég nehéz dolog, hiszen az általuk létrehozott "műben" valaki más fog élni...
Akkor most mi legyen? Elfogadható, hogy egy, a diplomájáért keményen megdolgozó, kvázi művész kezét teljesen megkötve, rajzoltatást végeztessünk vele? Vagy legyünk bizalommal, és fogadjuk el egy profi elképzeléseit, hogy biztosan optimális életteret tervez a számunkra, jobban tudva mint mi magunk, mire is van szükségünk? Nyilván itt is valahol a középúton van az igazság...

Mindenesetre én a végeredménnyel nagyon, NAGYON elégedett vagyok. Úgy érzem, hogy az elképzeléseinket tökéletesen formába öntötte a tervezőnk, és igen, pont ilyen házban szeretnék élni.
Azt már csak remélni merem, hogy az építészünk is örül egy kicsit a kész művének, és nem érzi teljes kudarcnak szakmai szemmel. Mert mint megbízott tervező, tökéletesen véghezvitte a megrendelő kívánságait...
Ezúton is köszönet érte!!!!

2011. június 7., kedd

Új szerelem: rózsák

a kedvenc...
Eddig nem érdekeltek. Szúrósak, snasszak, nem is mutatósak. Ok, az illatuk jó, de ennyi.
Eddig.
Mert úgy egy fél éve elkezdtek érdekelni a rózsák. Először belebotlottam egy kerti naplóba, (ahol most is gyönyörű képek vannak már) és  jutott eszembe, hogy a rózsák akár egészen különleges színfoltjai is lehetnek egy kertnek. Aztán persze a blogot olvasgatva kiderült, hogy bizony ezeket a szépséges töveket külföldön lehet leginkább beszerezni.
Viszont tavasszal elvetődve egy Oázis kertészetbe, magunkkal hoztuk a magazinjukat. És abban megpillantottam  A Gyönyörűséget, egy David Austin rózsát.



Shropshire Lad futó
klematisszal
Továbbá kiderült, hogy 30 fajtát forgalmaznak ennek a fantasztikus angol rózsanemesítőnek az alkotásai közül. Úgyhogy eldöntöttem, belevágok, és nekem is lesz szépséges rózsakertem!

Teszek a kerítés elé 2-3 tövet, hogy már ez fogadja az érkezőket, a kapubejáró fölé is futtatok, hátra, egy rózsafuttató ívre pedig klematisszal kerül majd párba szintén egy futó, hogy alatta üldögéve egy padon, beszippanthassuk majd az illatát, miközben a kertünkben gyönyörködünk. Ugye milyen idilli? De tényleg ilyen képek lebegnek a lelki szemeim előtt, ha ezekre a rózsákra gondolok.

Persze drágák, de évente egy tőbe nem halok bele. És az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Budai kertcentrum is tart a kínálatában Austin rózsákat. Csak azokat még nem mértem fel.
Felirat hozzáadása
Heritage
Ha valamelyikőtök tud még lelőhelyet, kérem írja meg!!!












Ugye, hogy nem lehet elmenni mellettük?!



Ti ellent tudnátok állni nekik?!

2011. június 2., csütörtök

Alaprajzunk

Bár az első terv nagyobb sikert aratott, az általunk választott tervrajz a második verzió.

Egyrészt nem szívesen "pazaroltam" volna el a napfényes déli oldalt a kiszolgáló helyiségekre, másrészt a dolgozót muszáj volt igazán világos helyre  tenni. Jelenleg egy É-Ny-i tájolású szobában van a munkára kijelölt sarok, ami azt eredményezi, hogy egész nap ég a lámpa a szükséges fénymennyiség elérése érdekében. Ügyfelek nem jönnek, így átcsászkálás nem lesz, viszont a kert nyugalma talán jótékonyan hat majd.
A lépcsőház szűkítésével egy nagyobb fürdőt lehetett kialakítani, aminek akkor lesz jelentősége, ha nyugdíjas éveinkben a dolgozót hálóvá alakítva (az emeletet lezárva) a  földszintet használjuk csak.
Nagy álmom a két irányból látható tűzterű kandalló. Bár a grillezős variációnak is megvan a maga nem elhanyagolható haszna és praktikuma, a meleg levegő nem fűti úgy a ház légterét, mint ha a kémény a ház közepén fut végig.
Bár kezdetben úgy gondoltam, minek nekem háztartási helyiség, örülök, hogy mégis lesz. Az emeleti gépészetnek szánt luk végül elég nagy lett, és gép sem kerül bele, mert a hőszivattyú valamennyi eleme elfér a lenti tárolóban. Így mosókonyha lesz belőle, és már konkrét terveim vannak a berendezést illetően. A mosógép is átkerülhet ide a fürdőből, és a mosatlan és mosott ruhák sem rontják a lakás összképét.

Apropó összkép: az étkező és lépcsőház közti falban kapott helyett a csodaszép ólomüveg ablakunk, így a ház közepén szinte megkerülhetetlen lesz a szivárványszínt szóró díszüveg. Terveim szerint a lépcsőházból lecsüngő csillár kristályai megsokszorozzák majd ezt a fény- és színorgiát... De erről később:)

Ez az ablak helye, ahonnan most remek kilátás nyílik a lépcső ívére, amit Apukám szerkesztett ki...! Imádom!

ennek az ablakegyüttesnek az egyik szárnya kerül bele