Ha a kuncsaft nehéz eset....

Eddig alkotói (írói?) válságban voltam, most meg elöntenek a bejegyzésért kiáltó témák. Itt van mindjárt az amatőr és profi lakberendezők vitájából kibomló problémakör (ami Joie blogján robbant ki), a megrendelő és a szolgáltató közti kapcsolat. Aztán az építkezés, felújítás során jelentkező mélypontok ( most épp Nem Art Decornál), és nem utolsó sorban a sok-sok inspiráció, amelyeket mind meg szeretnék mutatni Nektek, hogy Ti is lássátok milyen cél lebeg a szemem előtt...

Kezdjük az elején: mennyire kell alkalmazkodnia egy tervezőnek a megbízó ízléséhez? Vagy inkább a megbízónak kellene olyan tervezőt fogadnia, aki az ő ízlésvilágához közeli tereket tervez, és akkor már nem beleszólnia az alkotói munkába?
Persze az ideális az lenne, ha megbízó és tervező egymásra hangolódva, kéz a kézben tökéletes harmóniában végezné a feladatait, és a végeredmény mindannyiuk szemébe örömkönnyeket csalna. De vajon létezik-e ilyen?

Én most csak az építésztervezővel közös munkáról tudok mesélni, ahol szintén kibukott ez a probléma.
Gyerekkori barátnémat kértük fel a tervezésre, akit emberként nagyon szeretek. A szakmai munkáját nem ismertem, de tudtam, hogy az is sokat számít, hogy ősidők óta ismerjük egymást, így nem kell majd sokat magyaráznom az elképzeléseinket, a hozzáértésében pedig feltétel nélkül megbíztam.
Előre szólt, hogy ez egy többfordulós folyamat, sok egyeztetéssel, változtatással, mire kialakul a végső terv.
Elmondtuk az igényeket és a lehetőségeket, amit ő maximálisan figyelembe is vett, és elkészítette az első tervet, amit már itt is bemutattam (és tetszett is, ugye?). Csakhogy én egyáltalán nem így képzeltem, ezért jött a második terv, sok kis finomítással. Finomítással, mert én nem engedtem a nagyon is határozott elképzeléseimből, és nem fogadtam el az építész szemével sokkal helytállóbb megoldásokat. Úgyhogy bántódás lett a vége, mert szegény úgy érezte, nem hiszek a szaktudásában és a kreativitásában.
Ekkor jöttem rá, hogy ezek a tervezők igencsak alkotó emberek, akik egy-egy megbízás kapcsán önmagukat teszik a projektbe. Viszont ez elég nehéz dolog, hiszen az általuk létrehozott "műben" valaki más fog élni...
Akkor most mi legyen? Elfogadható, hogy egy, a diplomájáért keményen megdolgozó, kvázi művész kezét teljesen megkötve, rajzoltatást végeztessünk vele? Vagy legyünk bizalommal, és fogadjuk el egy profi elképzeléseit, hogy biztosan optimális életteret tervez a számunkra, jobban tudva mint mi magunk, mire is van szükségünk? Nyilván itt is valahol a középúton van az igazság...

Mindenesetre én a végeredménnyel nagyon, NAGYON elégedett vagyok. Úgy érzem, hogy az elképzeléseinket tökéletesen formába öntötte a tervezőnk, és igen, pont ilyen házban szeretnék élni.
Azt már csak remélni merem, hogy az építészünk is örül egy kicsit a kész művének, és nem érzi teljes kudarcnak szakmai szemmel. Mert mint megbízott tervező, tökéletesen véghezvitte a megrendelő kívánságait...
Ezúton is köszönet érte!!!!