Így készül egy dézsató - kezdetek

Minden azzal kezdődött, hogy.....nem is tudom mivel kezdődött. Talán Monet-val. Leginkább innen eredeztethető rajongásom a tavirózsák iránt. Mindenesetre elhatároztam, hogy egyszer lesz tavam és benne egy csomó tavirózsa meg lótusz meg aranyhal (ma már tudom, hogy nem aranyhal kell a kicsi tóba, hanem koi!)
Viszont ez a tó-dolog nagyon távolinak tűnik még ma is, én pedig nem vagyok türelmes típus. Ráadásul a sok kertészeti/kertépítős könyvben, amiket mostanság olvasok, mindenhol felmerült a dézsató ötlete, így eldőlt. Igaz dézsám nem volt, csak egy horpadt vödröm, de megbeszéltem drága barátnőmmel - akinek az anyósánál pöpec kis tó díszeleg sok tavirózsával - hogy együttes erővel kihalászunk egy példányt nekem.
Úgyhogy felpakoltam a gyerekeket és kibicajoztunk hozzájuk. Ott szembesültem Barátnőférj ragyogó gondolatával, hogy inkább gyűjtsünk a közeli holtágból szupijó tavirózsát! Mert az nekem sokkaljobbleszmeglátodugyeigazamvan?! Ok, rendben, egyeztem bele, miután érzékeltem, hogy talán mégsem akarják megbolygatni a kis tavuk békéjét az én őrültségeim miatt, bár az agyam hátsó szegletében ott motoszkált egy érzés, hogy nem lesz ez a kihalászás könnyed gyermeki szórakozás. Nem úgy pici fiam, aki viszont biztos volt benne hogy az lesz, ezért nagy lelkesen csatlakozott a Közösségi Pihenőpark Telepített Védett Növényállományának Ritkítására Szerveződött Felelőtlen Idétlenek csapatához.  

Végigbicikliztük a partot, föl is-le is. De csak vizitök volt, amire én nem-nem, nem ilyet szeretnék sóhajtásokat hallattam csak. Azonban tudtam hogy egyetlen helyen van olyan virág, amit elképzeltem, úgyhogy nagy-nehezen megtalálva letáboroztunk és munkához láttunk. Barátnőférj először ágat vágott egy fáról, hogy a kb. 2 méterre a parttól lebegő növényt elérhesse. Miután ezzel megvolt, az ággal néhány levelet leszakítva egy egész sor olyan gyakorlatot mutatott be, ami a magyar tornász-válogatottnak is dicséretére vált volna. Gyorsan körbepillantottam, hogy a közelben horgászó, és szemüket rólunk egy pillanatra le nem vevő pecások vajon milyen pontszámokat mutatnak fel.... De idővel rájöttünk, hogy így a gyökerét az életben nem tudjuk kihúzni a szerencsétlen növénynek, csak a lebegő levelek sínylik meg a dolgot. Nem volt mit tenni, a rettenthetetlen Férfi bemászott a vízbe. Mondjuk én itt már rég feladtam volna a begyűjtést, de nem, egy férfiember nem hagyja magát ilyen könnyen legyőzni, főleg ha ennyire remek és kidolgozott terve van!
Úgyhogy a következőképp néztünk ki a pecások lankadatlan tekinteteivel övezve: Barátnőférj felgyűrt nadrágszárral áll a vízben, egyik kezében hosszú botja, másik keze hátranyújtva. Én fogom a hátranyújtott kezet, és próbálok ellentartani, hogy a nálam 2szer súlyosabb test ne zuhanjon fejjel a mély vízbe, miközben a botjával hadonászik. Ezalatt pici fiam az addigra összegyűjtött botjaival a fejem körül ugrabugrál, és végül hallgatva az anyai szóra - azonnalüljlemertbelezuhanszavízbe!!!- lehasal, és a botjával csapkodni kezdi a vizet mellettünk, hogy szemünk-szánk tele lesz habzó-hínáros poshadtvízzel... Az eredmény nulla. Zéró. Semmi. Hacsak azt eredménynek nem veszem, hogy a holtág tavirózsaállományát megtizedeltük, leszaggatva a szép leveleket és bimbókat. Barátnőférj szerint nem baj, ráfért egy kis tőfiatalítás!
Ennyi,  így nem került tavirózsa a horpadt vödrömbe, viszont kerültem fel én a Védett Természeti Értékeinket Rongálók Listájára! Szép kis kezdet, nem?

vizitök

szépen elterjedt

a holtág tele vizitökkel

nagyon édes, de nem ilyet szeretnék