Így készül egy dézsató III.

Szóval elmentünk fürdőzni.
Természetesen előtte nem töltöttük fel a hordót, majd ha hazaérünk! Addig hagy száradjon a tömítésnek használt szilikonos parkettafugázó....
A strandolás nagyon jól sikerült, már este volt mikor hazaindultunk. De nekem még egyéb programjaim is voltak, amik annyira az éjszakába nyúltak, hogy pontosan 3/4 12-kor sikerült a vaksötét folyosón feltöltenem a hordót. Először nem voltam biztos benne, hogy jó irányba öntöm a vödröcskémből a vizet, később pedig az okozott gondot, hogy vajon mikor fog már túlcsordulni a peremen. Végül tapogatózva és könyékig elmerülve sikerült felmérnem az állapotokat, de ha ajánlhatom, ezt a műveletet inkább végezzétek világosban!
No, tó feltöltve, reggelre kiderült mennyire ereszt.
Szerencsére viszonylagos száraz állapotok fogadtak, mikor az ágyból első utam a hordóhoz vezetett. Picurka vízfolyás, és az is a szomszéd felé, tökéletes! Jöhet haza a növény!!!
Délutánra meg is történt a hazaszállítás, bár én nem voltam otthon. Telefonon adtam az utasításokat szegény Férjnek, hogyan rendezze el a virágot, pl. a bimbó azért maradjon a víz felszíne fölött. Ehhez 3 féltéglát kellett a tó aljába süllyesztenie, amire aztán ráhelyezte a virágtartó kosarat. Hínárokat is hozott, amiket ajándékba kaptunk barátnőméktől, jó lesz oxigéntermelőnek felkiáltással.
Mikor hazaértem, a következő kép fogadott: a hínároktól alig láttam a tavirózsát, pedig alig 10 centi mélyen volt csak a víz alatt, ebből következően az 50 centis levéltartó szárak kikunkorodva meredeztek az égnek....
Ha ajánlhatok még valamit, az ilyesféle munkát ne bízzuk férfira, csak ha nagyon hozzáértő. (Bár felmerül a jogos kérdés: melyik férfi nem nagyon hozzáértő???)

Első körben kiszedtem a 3 féltéglát, és jéééé, a bimbó így is a felszínen maradt. Persze elképzelhető, hogy lekonyult állapotban érkezett a szállítás után, és ez tévesztette meg Férjet. Második körben a hínárok 80 %-át kiselejteztem, és csak a szép élénk zöldekből hagytam meg néhányat, amik így lesüllyedve a vízbe már nem is látszódtak.
Majd napokig vártam, hogy kinyíljon a bimbó, és lefotózhassam. Persze a bimbó tojt nagyot kinyílni, biztosan úgy volt vele, hogy ennyi hercehurca után inkább feladja az e világi létet. Ezzel párhuzamosan a víznek egyre rosszabb szaga lett. Ha voltatok már Velencében, biztosan ismerős az a penetráns záptojásszag, ami az érkezőt fogadja a város felé bevezető autóúton. Hát nekünk sikerült reprodukálni, csak sajnos a hordón túl nem várt egy gyönyörűséges, egyedülálló középkori csoda rio-kkal, canale-kkal, Rialto-val és Piazza San Marco-val.

Ezért ma fogtam magam, és pucolásba kezdtem.
A gyerekek a tegnapi fürdővizükbe már azért nem kaptak habfürdőt, hogy a növényeket ide tudjam menekíteni, amíg a hordót leengedem. Szóval miután a klór nagyrészt kiszellőzött, növényeket a kádba áthordtam, majd hordóból a vizet a függő(folyosó)kertem növényeire zúdítottam bízva abban, hogy nem olyan kényesek a poshadt vízre, mint én.
Ezután a hordót egy kis homokkal és vízzel kisikáltam, majd a főbűnöst vettem kezelésbe. Suttogva mondom csak: a tavirózsa volt az. Ugyanis nem távolítottam el róla az elhalt, bomló részeket, mielőtt a hordóba került volna, így szépen az egész vizet beszennyezte. Letusoltam, levagdostam a rothadó leveleket és szárakat, sőt az áruló, fonnyadt bimbót is. Közben felfedeztem hogy 2 új bimbót hoz, és számtalan levelet is növeszt, így van remény még a virágzásra!

ahogy elnézem 3 bimbója is van!

Most indulok újabb adag szilikont venni, hogy azt a pici csurgást is megszüntessük, majd megint tölthetem fel a hordót, remélem még világosban!