Dézsató - tapasztalatok

Na, úgy tűnik beállt a dézsatavunk ökorendszere, de ez nem volt egyszerű!

A múltkori bejegyzés óta a következők történtek:
- új vizet kapott a növény, majd egy hét elteltével 2 halat hoztunk, hogy elpusztítsák az ipari mennyiségű szunyoglárvát.
- a 2 hal 4 órán belül elpusztult, nyilván oxigénhiány következtében....:(
- kisállat-kereskedésben utánajártam, mivel lehet élhetővé tenni a vizet nem csak a szúnyogok számára (mert abban már nagyon jók vagyunk)...

Kiderült, hogy mindenképp levegőztetni kell egy ekkora vízben, mert még a kisebbfajta kerti tavak sem képesek egyensúlyt kialakítani önállóan. Persze a dézsába tökéletesen elég egy akváriumba való levegőztető, 3500 Ft. körül volt annak az ára, amit nekem ajánlottak. Ezzel - és a többi nálunk kapható modellel - csak az az egyetlen bajom, hogy hálózatról kell működtetni, ami eléggé elriaszt engem. Nagy zöldek lévén, már korábban kinéztem napelemes szívattyúkat a leendő tavunkhoz, így a német Ebay-en kiválasztottuk és levadásztuk a napelemes, de akkura is töltő tavi szökőkutat. Postaköltséggel együtt került 4500,- Ft-ba!!!!! Ez a modell 10 órát képes egy töltéssel akkuról menni, kipróbáltuk, és tényleg! :P

Még a szökőkút beszerzésének ideje alatt kivettem a könyvtárból a Tódoktor című könyvet, és ebből megtudtam, hogy a dézsát is érdemes tófóliával kibélelni, hogy ne oldódjanak a vízbe különböző káros anyagok. Ok, ne reszkírozzunk, elmentem tófóliáért (pedig mennyire szerettem volna, ha csak a fa van és a víz....), és vettem fél métert a 4 méter széles fóliából. Ennek métere 3000,- Ft, ezért döntöttem úgy, hogy inkább ragasszunk. A tófólia ragasztó 700 Ft. DE! ahol csak 2 réteg kerül egymásra, és nincsenek sarkok vagy hajlatok, ott tökéletesen össze lehet olvasztani a két réteg fóliát a vasalóval! Olyan lesz, mintha egy darab lenne, tényleg szuper, érdemes kipróbálni!
Végül bekerült a tófólia a hordóba, majd újra feltöltöttük vízzel. Aztán kipróbáltuk a szökőkutat, ami azonnal a gyerekek kedvence lett:) Naponta többször állnak ott félórákat, és dugdossák a kezüket alá....:)))
A napelem nagyon érzékeny, ezért a legkisebb árnyék is elapasztja a vízfolyást, így napokig tartott, míg kikísérleteztük az ideális helyét.  Persze a töltést az árnyék vagy a felhők nem befolyásolják, csak a víz megmozgatásához kell tökéletesen tűző nap. Ennek tudatában teljesen megértem, hogy a német eladta.... Arrafelé ritkán tűz tökéletesen a nap:P

Mikor már egy hete működött így üresen a víz, és annak a forgatása, lelkesen hazaszállítottam a tavirózsát, némi csótagazt (ez az, ami a víz alatt termeli az oxigént) és egy darab gülüszemű halat, meg egy potyautas csigát. A tavirózsa nagyon szép állapotban volt, új bimbókkal és sok új levéllel. Mielőtt beleeresztettem volna a hordóba, gondosan levagdostam a régi és bomló szárakat, leveleket. A halacskát először zacskóstul raktam a vízbe, és csak néhány óra múlva engetük ki, akkor viszont nagyon izgultam, hogy megmarad-e. Közben vadul zubogtattuk a vizet a szökőkúttal. Szerencsére mindent rendben találhatott, mert azóta is vígan van, és rendes kis halacska módjára úszkál le-föl, a mi legnagyobb örömünkre. A hét végén kis társat is kap, hogy ne unatkozzon:)

A kis dézsató előlépett kedvenc családi szórakoztató egységgé, rendszeresen kijárunk csak azért a folyósóra, hogy bámuljuk a vizet és a halat. Nagyon relaxáló, tényleg nehéz elszakadni tőle:))) És olyan széééép!!!!

Még virág nélkül is olyan bájos.... A csövet még variálni fogjuk, hogy szebb legyen.

Amióta megy benne a vízforgató szökőkút annyira tiszta a vize, hogy az aljáig lelátni, így a bimbókák fejlődését is követni lehet.

Nagyon szeret a levelek alatt bujkálni.

Gülüszemű:)

Ha eddig nem mertetek belevágni egy kicsi tó elkészítésébe, akkor csak biztatni tudok mindenkit, hogy bátran kezdjen hozzá, mert nagyon-nagyon megéri a végeredmény!