Zárva!

Zárható lett a ház! Azaz majdnem, de a nagyobb testű állatok, mint kutya és macska, már több mint valószínű, hogy nem jutnak be. Pedig mennyire szerették bent elvégezni a dolgukat.....
Aki viszont feléri a kilincset, az még mindig szabadon bejuthat, mert bár az átmeneti bejárati ajtó a helyére került, kulcs még nincs hozzá. Hogy is történt mindez? Figyeljetek!
Néhány hónapja megérkeztek az ablakok, és bekerültek a helyükre. Igaz a 3 teraszajtó nem a megfelelő magasságba lett beszerelve, de mi az nekünk, seperc alatt átrakják majd, ha megjön a bejárati ajtó. Ami szerdára (ekkor hétfő volt) itt is lesz. Mondjuk arról nem volt szó, hogy melyik szerdára, beismerem.....
Pénteken felhívtuk a gyártót, mikor jön az ajtó? Óóóó, hát még most fogják kiszerelni az előző helyéről, de aztán azonnal hozzák. Ekkor derült ki számunkra, hogy ez az átmeneti ajtó-dolog úgy működik, hogy a gyárnak van 2 db. bejárati ajtaja, ezeket szállítják mindenhova. Ezeknek az a szerepük, hogy addig szerelik fel a megrendelőknél, amíg az építkezés végeztével be lehet rakni a végleges, egyedi igényre gyártott ajtót. Így megkímélve az amúgy nem olcsó darabot az esetleges sérülésektől. Ezt a lehetőséget ők ajánlották fel, mi pedig boldogan kaptunk rajta.
Szóval még másik házon van, ok. De nyilván a másik ház ajtónyílása nem egyezik pontosan a mienkkel, ezt vajon hogyan hidalják át? Egy hét elteltével ez is kiderült, mikor újfent érdeklődtünk. Igen, már visszaszállították a gyárba, de még át kell alakítani a nekünk szükséges méretre. De aztán azonnal küldik!
Újabb várakozással töltött hét, újabb telefon. Sokadjára sikerült csak elérni a kontakt embert, aki vázolta a sajnálatos helyzetet, miszerint az ajtó rendben elkészült, készen is áll a szállításra, de nincs autó, amelyik elhozza. Mert a tulajdonos, akinek sok másik cége is van, becsődöltette a gyárat, ami nem szűnik meg, csak más formában működik, viszont a vagyona zár alá került, így az autók is....stb.stb.stb. Most vagy megszervezzük mi a leszállítást, vagy majd egyszer ők bérelnek egy fuvarozót és valamikor, a közeli jövőben (bruhahahahahaaaaa) elhozzák. Pfffff!
Először vártunk. Lehet, hogy tényleg elhozzák. Aztán meguntuk, és megkerestük fuvaros barátunkat, vajon megy-e arrafelé szabad kapacitással. Végül kevés szervezés után oda jutottunk, hogy egy alkalmas felvevőhelyre elhozza a gyártó, onnan pedig a barátunk szállítja le az itteni telephelyre. Onnan már a gyárral szerződött szakik fogják a házhoz kihozni és egyben beszerelni.
A szállítás része gyorsan le is zajlott, ezután már csak a szakikra kellett várni 3 hetet(!), hogy alkalmas legyen a beszerelés. Jöttek is múlt hét pénteken szerelni!
Én pedig mentem ki ellenőrizni, mert ugye a teraszajtók áthelyezése is repertoáron volt. Mikor kiértem, első kérdésként nekem szegezték, hogy van-e kulcsom az ajtóhoz?
Öööööö, nincs, még nem is láttam az ajtót. Ok, semmi gond, szét tudják csavarozni, csak nem lesz zárható, de nyilván ez nekem nem gond! Ó, hát persze hogy nem!!!!! Hogy is lenne az????
Gyors telefon, gyárból készségesen biztosítottak róla, hogy bár lövésük sincs hol lehet a kulcs, de küldenek egy komplett új zárat.  Hah!
Ezután beillesztették a bejárati ajtót, pontosan egy centivel magasabbra, mint a megbeszélt 16 centi, viszont a teraszajtókat 18-ról lerakták 16-ra. Félsiker! Mondjuk barátságosan megbeszéltük, hogy nem is baj, hogy nem sikerült pontosan az ajtó, úgyis csak átmeneti, és ki lesz cserélve.... Nos igen, ez igaz, de vajon miért könnyebb 17 centire rakni, mint 16-ra??? Megfoghatatlan......
Az ember rendszeresen számíthat ilyen megmagyarázhatatlan, viszont törvényszerű alakításokra ha építkezésbe fog, és én már kezdem is észrevenni magamon, hogy egyre jobban viselem. Már csak értetlenkedem, de nem füstölgök, és nem is akarok szétrobbanni. Próbálom a jót meglátni, ha az építkezésnél nem megy, akkor az élet más területén... Különben megzakkannék....:))))))))
Szóval most várunk a zárra, de ez tényleg részletkérdés....